Három história az élet három különböző szegletéből. Elsőként a multimilliomos törtető nagykutya, Árpád történetét ismerjük meg, aki bárkin röhögve áttapos a sikerért, de imádja a feleannyi idős, modellből lett feleségét és a kislányukat. Emellett találkozunk a fiatal fotóssal, Gáborral, akinek karrierje megreked, barátnőjétől eltávolodik, mert a lány valamit titkol előle. Rajtuk kívül egy börtönpap életébe is betekintést nyerünk, akinél lelkiismeretesebb pásztort keresve sem találna az elkárhozás elől menekülő nyáj, és aki haverkodó papként igazán közvetlen a rábízottakkal – talán egy kicsit túl közvetlen is.
Noha elsőre nehéz elgondolni, mi kötheti össze ezeket az embereket, egy tragédiát rejtő közös titok fonja össze a szálakat, amelyek láthatatlanul rángatják a szereplőket időn és téren át. Egy erőszaktevő pap, egy gyengéd erőszaktevő, szerető testvérek és szeretetéhes gyerekeik, valamint egy felszentelt megfigyelő: ezek a fő- és mellékszerepei egy olyan drámának, amely egyszerre igyekszik aktuális és időtálló, magyar, mégis univerzális lenni. A Mellékszereplők Telek Balázs fotóművész emlékére készült, a mottóját is tőle kölcsönzi: „egy portréfotózás felér egy gyónással”. Sopsits az először csak tábori feladatnak indult projektből kétórás filmet kanyarintott, amelyet egész alacsony költségvetésből, illetve az azt kiegészítő baráti szívességekből készített el. A film erőssége, hogy ezekből a kényszermegoldásokból semmi nem látszik, látványvilága színvonalas. Minden más azonban nagyon magyar, annak kivételesen nem a jó értelmében.